Szerelem Második Látásra

A borban gyakran nem csupán az igazság lakozik, hanem - mint ahogy Susanne Riegelhofer tartja - a szerelem is. A németországi Pfalzban született Susanne kapcsolata a borral 1994-ben kezdődött, amikor feltette magának a kérdést: „Mit kezdjek az életemmel?”. Első választása az asztalos szakmára esett, de hamar világossá vált számára, hogy ez a hivatás nem neki való, ezért alternatívák után nézett a szakképzési információs központban. Végiglapozgatta a katalógusokat, elolvasta a szakmák nevét, elgondolkodott rajtuk, majd újra és elvetette őket, míg végül megakadt a szeme a szőlészet és italtechnológia szakmán. „Annak, hogy megkezdjem tanulmányaimat a németországi Geisenheimben található szakirányú főiskolán volt egy feltétele: egyéves szakmai gyakorlatot kellett elvégeznem.” A fiatal nő sziklaszilárdan meg volt győződve a döntése helyességéről, hazalátogatott, tájékoztatta meglepett szüleit, és néhány nappal később már a szőlősorok között találta magát, ahol az első hat hetet kacsolással töltötte, azaz levágta a szőlőről a felesleges hajtásokat. Mosolyogva emlékezik vissza: „Soha életemben nem voltam még olyan napbarnított, mint abban az évben”.

„Zuagroast“, vagyis beházasodott

A gyakorlati évet követően megnyílt az út a főiskolára, ahol botanikát, matematikát és borkészítést tanult. A főiskolán megismerkedett Max-szal, akibe bele is szeretett. Max csendes fiú volt, egy borász fia a Weinviertelből, Susanne pedig élénk, energikus lány a Pfalzból. Amikor 2000-ben mindketten diplomát szereztek, Max visszatért otthonába, hogy átvegye szülei vállalkozását, a Riegelhofer borászatot. Susanne akkor még nem tudta elképzelni, hogy a Weinviertelben éljen. Hároméves ingázási időszak kezdődött. Valamikor aztán elérkezett az az idő, amikor Susanne rádöbbent, hogy az életben van néhány dolog, amit nem kell véglegesen eldönteni, hanem lehetőség nyílik arra, hogy mindenfélét kipróbáljunk. „Felmondtam a munkahelyemen, összecsomagoltam a holmimat, elindultam egy új élet felé, férjhez mentem, és a mai napig itt maradtam. Ma már nagyra értékelem a Weinviertelt. Valószínű, hogy nem volt ez szerelem első látásra, de most már magával ragad, hiszen varázslatos: Messzire nyúló lankái gyönyörködtetik a szemet, hihetetlenül sokszínű a vidék, és melegszívű emberek lakják.

Fenntartható borászati vállalkozás

A szőlőültetvény a két fiatal borász elkötelezettségének köszönhetően jelentős változásokon ment keresztül. „Kezdetben traktorok, gépek és a pince fejlesztésébe fektettünk be, de mára már a szőlőültetvények, a talaj egészsége és a biológiai sokféleség áll a középpontban. Jelenleg nem vagyunk bioborászat, de igen gondosan működtetjük a gazdaságot. Glifozátot egyáltalán nem használunk, és dízelmotorok helyett elektromos autókkal járjuk a szőlősorokat. Az ehhez szükséges áramot a tetőkön elhelyezett napelemes rendszerekből nyerjük. A Riegelhofer pincészet emellett büszke tagja a „Fenntartható Ausztria” elnevezésű egyesületnek, így a fenntartható módon termelt borok zárjegyével láthatjuk el a palackokat. A fenntarthatóság szempontjából a teljes gyártási folyamatot átvilágítják, a szőlőszürettől kezdve a borok érlelésén át a palackozásig.

Boraink frissen gyümölcsös illatúak

A Riegelhofer pincészet a friss-gyümölcsös illatú borokat képviseli: „Ezek a borok visszatükrözik a talaj gazdagságát. Szőlőművelésre alkalmas talaj jellemzi az egész Weinviertelt.” Egy könnyű klasszikus borunk a „Saurüssel” nevű zöld veltelini. „A boraink legyenek finomak és a fogyasztásuk okozzon örömet, hogy az ember mindenképpen akarjon inni egy második pohárral is.” Susanne nem titkolja, hogy nagyon stresszes tud lenni, ha egy borász minden szempontból kifogástalanul kívánja végezni a munkáját. „Egy nagy kérdés merül fel, amelyre nem ismerjük a választ: az éghajlatváltozás hatása. Meddig teremnek jól az általunk termesztett fajták?” Ez a kérdés továbbra is nyitott.

Új módszerek és jó talajok

De ez senkit sem tántorít el a Riegelhofer-szőlőbirtokon, sem Susanne-t, sem Maxot, sem a három gyermeküket. Egyre másra bukkannak elő az újabb és újabb ötletek, ugyanúgy, mint a szőlőtőkén a friss hajtások. Például 2020 óta kísérleteznek azzal, hogy vegán borokat állítsanak elő: A zselatin adalékanyagokat borsófehérjékkel helyettesítik. „A borász egy személyben pincemester, szőlőművelő és értékesítő is. Új borok készítése például az egyik nagy szenvedélyem. Mindig fontos, hogy az újdonságok is illeszkedjenek a kínálatunkba, és ne csak azért dobjuk piacra őket, mert éppen divatosak és menők”. A föld szeretete és a termőhelyi meghatározottság az, ami a Riegelhofer pincészetnél fontos szerepet játszik. És a bizalom, hogy remélhetőleg még sok éven át jó termést lehet majd betakarítani a családi gazdaságból.