A tudatosság ösvényén

„A lélek csak olyan tempóban tud haladni, ahogyan járunk.” – Ez egy tartalmas mondás, amelynek üzenete világos és egyértelmű, de a rohanó világban élő emberek számára gyakran nehezen értelmezhető. Ez a rövid mondat lett Doris Greil alapvető életfilozófiája. Bár voltak kétségei, mégis mindig követte az elvét, néha némi fenntartással. Az 1980-as években a vidéki Mostviertelben született és nevelkedett, tinédzserként a lüktető, soha nem alvó nagyvárosok izgalmas életére vágyott. Egy álom, amely Doris mai elmondása szerint szerencsére soha nem vált valóra. A szemléletváltást a Szent Jakab-úton tett zarándoklat hozta. Az úton rádöbbent, újra kell definiálnia a céljait: mindig is a „többletet” kereste az életben, ezért 2015-ben egy hónapra elköszönt családjától, barátaitól és munkaadójától, hogy a Santiago di Compostelába vezető Szent Jakab-úton egy önmagát kereső utazásra induljon. És ott, távol az otthontól és a vibráló szakmai élettől, képes volt átrendezni a gondolatait, megtanult hallgatni a belső énjére és követni az igazi elhivatottságát.

Az élet útját követve

„Aki elindul a Szent Jakab-zarándokúton, és tudatosan elhatározza, hogy egy teljes hónapig egyhuzamban gyalogol, látni fogj, mi minden történhet ez idő alatt.” Doris Greil számára a zarándoklat lehetőséget adott meditációra, megtalálta a módját arra, hogy visszataláljon a tényleges, eredendő bizalomhoz, és megértse, hogy az életben sok eseménynek - még ha az ember nem is mindig érti őket abban a pillanatban - gyakran utólag van értelme. „Sokan egyfajta életúthoz hasonlítják a zarándoklatot, és néhány ember, akivel együtt jártam végig kisebb szakaszokat, hihetetlenül gazdagították az utamat.” A zarándoklat közben nap mint nap gyűjtött élmények, elégedettséggel és boldogsággal töltötték el Dorist. „Az igazi művészet ugyanezeket az érzéseket a mindennapi életben is megtapasztalni, nem csak nyaralásokon vagy szabadidőben.” Hazatérve gyorsan rájött, hogy a gyaloglás nemcsak a zarándoklat alatt volt az életének része, hanem a lelke szerves részévé vált. Így hát minden további nélkül összekapcsolta ezt a felismerést a munkájával.

Két szenvedély ötvözete

Doris 2003-ban került először kapcsolatba a jógával. A jóga filozófiája és ez az életmód nagyon megfogta. Így hat évvel később úgy döntött, hogy jógaoktatói végzettséget szerez Bécsben. Azóta Petzenkirchenben és Scheibbsben tanít Hatha-jógát, és megalapította a „Yoga verbindet (jóga összeköt)” nevű jógaiskolát. A túrázás iránti szenvedélyének köszönhetően, amelyet a Szent Jakab-úton fedezett fel, jógatanítványai most egy olyan különleges ajánlatban részesülnek, amely a természetet, a túrázást és a jógát ötvözi. „A zarándoklat és a Szent Jakab-úton szerzett, valóban életet megváltoztató tapasztalataim után egyszerűen egyesítettem két nagy szenvedélyemet, a túrázást és jógát. Nagy az érdeklődés a jógaiskola iránt és a résztvevők visszajelzései is pozitívak.”

Egy kis megtorpanás az út szélén

Kitűnő úticélok például a Randegg melletti Vogelsberg csúcsa, a Reinsbergrunde az Ötscherre néző kilátással, szakrális helyek, mint a kolostorok és templomok, vagy olyan látnivalók, mint kutak vagy kőkörök. Doris nagyon különleges és gyakran egyáltalán nem vagy alig ismert helyszínekre és spirituális helyekre vezeti csoportjait a Mostviertelben. „Egyszerűen a természet részei vagyunk. Arról van szó, hogy túrázás során megéljük a természet szépségét, érezzük az elemek spiritualitását és képessé válunk arra, hogy újra érzékeljük az egyszerű dolgokat. Mint a meleg nyári szelet vagy az esőcseppeket, amelyek túrázás közben hullanak az arcunkra. Vagy megtapasztaljuk a jéghideg víz érintését a bőrünkön, amikor pihenők alkalmával a patakban hűsítjük fáradt lábunkat. Meghatározó élmény az erdő fűszeres illata, az alpesi rétek felemelő látványa, amikor tavasszal és nyáron virágba borulnak. A jógakirándulás során minden természeti élmény fontos. Megfigyelünk olyan dolgokat is, amelyekre nincsen mód a hétköznapokban. Nagyon lényeges, hogy amikor kirándulunk, egyben azt is gyakoroljuk, hogy nagyobb teret kapjanak a pozitív gondolatok. Ezeket a pozitív gondolatokat szeretné Doris átadni mindenkinek, aki csatlakozik hozzá az úton. A kirándulás során jógagyakorlatokat is végeznek az erdei ösvényeken csoportosan, így a testmozgás felüdülést és kikapcsolódást biztosít, kiszakadást a rohanó mindennapokból.

Fontos rátalálni az életben rejlő lehetőségre

„Sokat láttam a világból, előző munkám során sokat utaztam, és mindig is vonzónak találtam a nyüzsgő városokat és idegen országokat, az élet minden újdonságát szuper izgalmasnak találtam. De egy nap, egy londoni nyelvtanfolyam után tudtam, hogy eljött a változás ideje. Ma is szeretek utazni és újdonságokat felfedezni, de nagyra értékelem, hogy milyen gyönyörű régióban élhetek és dolgozhatok. Az én szemszögemből nézve a Mostviertel rendkívül sokat fejlődött az elmúlt években: A fiatalok vagy a szívükben fiatalos idősebb lakosok is úgy érezhetik, hogy a Mostviertel lépést tartott a korral. Ma már számos túraútvonal mentén remek vendéglőket találhatunk, amelyek a régió kiváló termékeit modern módon kínálják. A szabadidő aktív eltöltésére mindig adottak a lehetőségek. Számomra az a legnagyszerűbb dolog, hogy mindig van nálam túrabakancs, és hogy itt szinte mindenhol vannak túraútvonalak és jelzett utak, amelyeket bármikor végig járhatunk. Ezt a megnyugtató érzést szeretném továbbadni, hogy szinte semmi erőfeszítésbe nem kerül kijutni az erdőbe, hogy néhány lépést követően a természet közepén találjuk magunkat, és indulhat a túrázás.”