A grafeneggi kertész

Kora reggel a grafeneggi kastélyparkot vadon élő lakói veszik birtokukba. Az erdőhatár mentén békésen legelésznek az őzek, egyik madár a másik után kapcsolódik be az ébresztő csicsergésbe, számos rovar zümmögése keveredik hozzá alaphangként. Alexander Malik általában a reggeli órákban kezdi a munkanapját. „A kertészek korán kelnek, a főkertészek még inkább.” Malik gyermekkora, majd később diákévei óta szorosan kötődik a grafeneggi kastélyparkhoz: „Édesapám tájépítész volt, és mintegy 30 évvel ezelőtt Metternich Sándor családja számára ő végezte az első revitalizációs programot a parkban. Mindig is a természet gyermeke voltam, gyakran jöttem vele a parkba, később pedig a bécsi Agrártudományi Egyetemen tájtervezést és tájgazdálkodást tanultam. És végül még a diplomamunkámat is a kastélyparkról írtam.” Valószínűleg ebből fakad, hogy a 32 hektáros területen álló 650 fát és cserjét senki sem ismeri olyan jól, mint ő.

300 évet kell visszaforgatni az idő kerekét ahhoz, hogy megismerjük a park történetét. Az első kert egy csillag alakú barokk kert volt, amelyet a 17. század közepétől kezdve hoztak létre, egy csodálatos hársfasorral, széles mezőkkel és szőlőskertekkel együtt. „A döntő fordulópont, amely végérvényesen megváltoztatta a park jellegét, a kastély 1850 körüli átépítése volt, amikor a reneszánsz stílus átadta helyét a Tudor-gótikának, és a kertet angol stílusú tájkertté alakították át. A fő hangsúlyt egzotikus fák és cserjék ültetésére helyezték.” A két világháborút követően a park egyre inkább elvadult. Az Alexander Malik apja által végzett revitalizációs munka azonban lehetővé tette, hogy a különleges fák és növények újra előbukkanjanak a dzsumbujból. Fekete fenyők, kislevelű hársfák, vérbükkök, ginkók és óriás mamutfenyők nőnek itt a hamisciprusok, a kaliforniai gyantásciprusok, juharlevelű platánok és az óriás tuja mellett. Mindemelett egyszer csak egy telefonfülke emelkedik ki az egyik kis tisztáson, földből vállfák nőnek ki a fák között és egy memento mori őzzel egy buxus sövényben jelenik meg. A kortárs művészeti tárgyak azonban csak első pillantásra zavarják meg váratlan felbukkanásukkal a növények zöld tengerét. Második pillantásra már meglepő feszültséget teremtenek, és egy újabb dimenzióval gazdagítják a kastélyparkot.

Mindkinek a saját fája...

Malik számára az arborétumban minden egyes fa, minden egyes bokor egy nagyszerű kompozíció része. Hogy ez a hely tökéletesen harmonizál a magas kultúrával, azt minden évben több ezer zenebarát bizonyítja a Rudolf Buchbinder vezette Grafenegg Fesztiválon. Augusztusban és szeptemberben a világ leghíresebb zenekarai és zenészei lépnek színpadra, hanggal töltve meg a hatalmas szabadtéri színpadot, a Wolkenturmot és a kastélyparkot. 2007 óta rezidens zeneszerzőket kérnek fel arra, hogy írjanak egy művet, amelyet ez a különleges hely ihletett. A zeneszerzői fák is tanúskodnak a természet és a zene különleges kapcsolatáról: A fesztivál kezdete óta hagyomány, hogy a rezidens zeneszerzők elültetik a saját fájukat. Krzysztof Penderecki, James MacMillan vagy Peter Ruzicka csak néhány azon híres zeneszerzők közül, akik megörökítették magukat egy zeneszerzői fa elültetésével.

Menedék mindenkinek

Nem csak a klasszikus zene szerelmesei érzik jól magukat a kastély parkjában. A park egész évben - a nap 24 órájában - nyitva áll a természetközelséget és nyugalmat kereső emberek számára. Malik sok ismerős arccal találkozik munka közben, amikor füvet, bokrokat és sövényeket nyír, makacs gyomokat tépked. „Sok helyi lakos használja a parkot pihentető sétákra. Ismerik egymást, köszönnek egymásnak. A kertészek szívesen megosztanak egy-két kertészeti tippet, ha kérdezik őket. Az emberek, akiknek az útja keresztezi az enyémet, mind melegszívűek és nyitottak.” Sétáik során sokan találnak dicsérő szavakat a főkertész és három alkalmazottjának tevékenységére. Nagyra értékelik a kemény munkát, amelyet a csapat minden nap, minden időjárási körülmény mellett végez, mert - ahogy Alexander mosolyogva megjegyzi – „amikor viharos és esős idő van, senki sem irigyli azt, amit csinálunk”. Az éghajlatváltozás a parkot is sújtja, szemmel láthatóan gondot okoz a kertészeti csapatnak és a növényzetnek: A fák pusztulnak, mert nem tudnak már megbirkózni az időjárási körülményekkel. „Az aszály ellensúlyozására jelenleg többek között egy új öntözőrendszeren dolgozunk. Ugyanakkor természetesen klímabarát fákat és cserjéket is ültetünk.” Vajon hogyan fog kinézni a park néhány évtized múlva?